Tűzzél ki neki valami jutalmat ha rendet rak. Ne túl nagy jutalmat, csak valami picit. Vagy valahogy tedd érdekessé neki rendrakást. Egyik ismerősöm kifestette a bútrok ajtaját kék, zöld, piros sárgára és minden játéknak megvolt a helye. PL. az autókat a pirosba kellett rakni, a legót a kékbe stb.
:) vicces gondolat, de ezt is megpróbálhatod. Nem tudom meddig tartható fenn a fiad érdeklődése, de egy próbát megér :)

Miért nem hallgat rád? Van egy jó műsor a VIasaton, ahol rendetlen gyerekeket tesznek rendbe :) ..no meg a szülőket is :) Azt vettem észre, hogy legtöbbször a szülő a felelős azért, ha a gyerek rossz. Jön a "szuper nanny" és megjavítja a kapcsolatot közöttük. Azt vettem észre, hogy nagyon fontos a következetesség. Tehát ha pl. valamivel megfenyegeted, akkor utána azt tartsd is be: pl. elveszem az autódat, ha nem eszed meg a főzeléket. ..ha Petike nem ette meg a főzeléket, akkor el kell vennie az autóját. Ugyanez fordítva: ha rendet raksz a szobádban, akkor visszakaphatod az autódat :)

Nekem nincs gyerekem, de egy outsider sokszor tobbet lat. Amikor arra gondolok, mit tennek a gyerekkel egy bizonyos ugyben szulokent, mindig abbol indulok ki, hogy megprobalom felidezni a sajat emlekeimet, amikor en gyerek voltam. A kovetkezo kerdesem az, hogy en miert tettem ilyet vagy ehhez hasonlot? A szuleimmel mi volt a problemam. Ebbol ki lehet indulni.
A kovetkezo meg az, hogy megprobalok elvonatkoztatni attol, hogy szulo vagyok. A gyereket nem tekintem kis gyereknek, aki meg eretlen. Neha igen is erettek es felnottebbek, mint sok felnott. Neha le kell ereszkedni hozzajuk, vagy felemelni oket, nem szamit, hany evesek. (Loci orias lesz...mindig konnybe labad a szemem, ha olvasom, vagy pedig: Mecs Laszlo: A gyermek jatszani akart, interneten fentvan).
Neha fel kell tarni elottuk, hogy a szulo is csak ember, ne varjanak el mindent, ne varjak el, hogy minden problemajat megoldja. Legyel vele nagyon oszinte Mindig! Ismerd be, ha valamihez nem ertesz, ne akarj tobbnek latszani, mint amennyi vagy, neki ez nem elvarasa, am nagyon hamar eszre veszi, ha a dolgok nem stimmelnek, es onnantol mar nem vagy hiteles.
Tekintsd ugy a gyerekedet, hogy te tanulhatsz tole. (Khalil Gibran a Profelta/gyerekekrol).
Kommunikalj vele felnottkent, kezeld ugy, mint baratodat, menj el vele oda, ahova te is szivesen mennel. Tard fel, hogy neked milyen nehez ezt is azt is kezben tartani. Beszeljetek at a fo problemakat es talaljatok ra kozos megoldast. Szerintem ha eljohet hozza az osztalytarsa latogatoba, akar ott is alhat, vagy ha veszel neki egy uj butort vagy valami aprosagot, esetleg egy uj festes, vagy esetleg o festhet valamit a sajat falara, elotte elmehet egy tanfolyamra ezt megtanulni, vagy valamit biztos ki lehet talalni.
Am neha talalunk olyan gyerekeket, akik nagyon akaratosak, nagyon nehez veluk megkuzdeni mar kiskoruktol kezdve. Ilyenkor jobban oda kell tenned magad, hogy kitalald, mi lenne szamara a megoldas. De mindenkepp az oszinte kapcsolat kialakitasa a lenyeg, ez pedig beszelgetes nelkul es oszinteseg nelkul nem tortenik meg.
Ne becsuld ala a gyereket, mert tobbet tud mindenrol, sokkal tobbet, mint amennyit mutat. Azt is tudja, mikor kivel mirol beszelsz, meg ha azt is hiszed, hogy semmit nem sejt a te eletedbol.
Emlekezz csak vissza a sajat gyerekEn-edre. Sokat fog segiteni. Naponta szanj ra 5 percet, csukott szemmel gondolj vissza a egy ominozus esemenyre a gyerekkorodbol. Eleinte nehezebb lesz, de kesobb egyre tobb dolog jon vissza.